Karácsonyra hangolódva hoztam néhány kávéreceptet, amelyeknek ízvilágát kifejezetten a – szerintem – karácsonyhoz passzolóan állítottam össze.
Nagy adventi lázban égek a hetekben. Idén azonban egy picit más terveim vannak, mint az előző évek adventjeinél. A kávé is más tónust kap most, mint eddig.
Az előző cikkemben tettem egy ígéretet: elmesélem, hogy nekem mik segítenek introvertált személyként túlélni a nyitással járó szorongást.
Ragadj magadhoz egy finom illatú tejhabos kávét és zárjuk együtt ezt az évet. Emlékezzünk, értékeljünk és tervezzük a jövőt. Felemelt fővel. – Három (plusz egy) történettel készültem Neked.
„Hibázni emberi dolog.” „Hibázni szabad.” – folyik a csapból a felhatalmazás, ami azzal kecsegtet, hogy tökéletlenségünk tökéletesen természetes, ezért fogadjuk el és tanuljunk belőle. De nem mindenkinek megy ez olyan könnyen.
Immáron több, mint másfél hónapja töltöm napjaimat itthon, önkéntes karanténban és home office-ban. Kávézó-elvonásban. Sürgés-forgás nélkül. Slow-ban.
Húsvét van, a kereszténység legfontosabb ünnepe, a feltámadás örömünnepe. Kissé abszurd most vígnak lenni és örömlakomát csapni. Mégis, miért ne tennénk?
Mindig is jótékony lelkületű voltam. Ez azonban önkéntes karantén idején, a kríziskávézások közepén csak fokozódott. Megmutatom, hogyan tudtok most otthonról is jó ügyet szolgálni.
Leprikon cicától sok mindent tanulhatok. Ezúttal a 'take it easy' életérzést definiáltam vele.
A koronavírus járvány elszabadult szerte a világon, nem sok jót ígérve eddigi életmódunknak. Alkalmazkodnom kellett a korlátozásokkal terhelt helyzethez, így megnyitottam virtuális kríziskávézóimat.