Női vállalkozók a magyar gasztronómiában, két inspiráló történet egy interjúban: a Veganeeta vezetőjét és a Csillaghegyi Megálló társtulajdonosát kérdeztem.
Veled is előfordult már, hogy nem elégedtél meg a jóval, mert a tökéletesre vágytál? Mi az, hogy elég jó? Ezekről a kérdésekről olvashatsz e cikkben egy tökéletes brunch és egy elég jó ablak esetén keresztül.
Fika. Ez volt az első szó, ami szembejött velem idén nyáron odafönt, északon. Megismertem, megtanultam, hazahoztam. Elmesélem, mi ez.
A pandémia kikezdte az alkalmazkodó képességünket. Nem meglepő, hogy ahogyan a zárás, úgy a nyitás is tud frusztrálni bennünket. Wonder Woman legyen a talpán, aki ezt képes ép lélekkel követni.
A tavasz kissé szeszélyesebben az eddig megszokottnál, de lassan megérkezett 2021-ben is. Én a Budai Várban köszöntöttem, és ittam egy jó kávét az egészségére.
Az elmúlt hetek (volt az hónap is) a croissantokról szóltak számomra. Tíz helyet látogattam meg, és közben ízek, illatok, érzetek és érzelmek járták át a testem. Elmesélem.
Ragadj magadhoz egy finom illatú tejhabos kávét és zárjuk együtt ezt az évet. Emlékezzünk, értékeljünk és tervezzük a jövőt. Felemelt fővel. – Három (plusz egy) történettel készültem Neked.
Igen, járvány van. Igen, válsághelyzet van. Mégis, a klímaválság elleni fellépés továbbra is közösen hordozott társadalmi kötelességünk. A kávézás terén is.
Immáron több, mint másfél hónapja töltöm napjaimat itthon, önkéntes karanténban és home office-ban. Kávézó-elvonásban. Sürgés-forgás nélkül. Slow-ban.
Húsvét van, a kereszténység legfontosabb ünnepe, a feltámadás örömünnepe. Kissé abszurd most vígnak lenni és örömlakomát csapni. Mégis, miért ne tennénk?