Gasztrokaland Amszterdamban – 8 hely, amit nem érdemes kihagynod – II. rész

Kávézzunk Hollandiában! Amszterdami gasztroutazásom újabb ízletes élményekkel folytatódik. Tarts velem.

Amszterdamban belefér, hogy az utca közepére, egy piac közelébe zongorát állítson a művész és játékával megalapozza a környező utcák dallamát; vagy, hogy a belvárosban lévő specialty kávézóban egy vörös cirmos lakjon, aki szabadon ki-bejárhat és a vendégek ölében ejtőzhet kedve szerint; de az is oké, hogy a lakásod bejárati ajtaját, a kávézó szuterén WC-jét vagy a menza belső terét zöld növények fonják körbe, mintha meseországban járnál. Nem győztem meg-megállni és gyönyörködni a buja zöld növényekben és rózsabokrokban, amelyekkel szinte minden utcában találkozhattam.

3 napot töltöttem Amszterdamban gasztroturistaként június elején. Élményeim egy részéről legutóbbi cikkemben meséltem, amit ide kattintva olvashattok. Ezúttal a gasztronómiai úticélok közé becsempésztem egy kis kultúr látnivalót is.

The Happy Pig: csintalan palacsinta

Tóth Árpád Körúti hajnal versének hangulatát idézik fel bennem a Rozmaring sikátor (Rosmarijnsteeg) autentikus épületei és a környéken álmosan lézengő turisták, munkába készülő helyiek, valamint a fuvarral érkező emberek, pedig már reggel 9 is elmúlt, mégis valahogy a belvárosi épületeknek és az utcában megforduló embereknek ez mintha hajnalnak tűnne. A nap sugarai bátortalanul hol előbújnak, hol nem, és átvette az irányítást a párás, hűvös levegő. Mivel szilárd meggyőződésem, hogy holland gasztrotúra nem telhet el palacsinta nélkül, gondoskodom is arról, hogy ez ne történhessen meg. A „The Happy Pig Pancake Shop” nevű apró palacsintázóba tartok tehát. Ez a Dam térhez közel fekszik, ebben a kellemes hangulatú sikátorban.

Jól esik belépni a pici, meleg térbe, ahol barátságos arcok fogadnak. Látványkonyhaként működnek, tehát amíg várakozol, csorgó nyállal figyelheted, ahogyan készülnek az isteni illatú óriáspalacsinták. Én sajtos-fügelekvárosat kérek, zabtejes cappuccinoval. A fotó magáért beszél, de ha esetleg nem lenne egyértelmű: csodás, puha, meleg, isteni étek került a papír tálcámra. Természetesen, ahogy azt már gyanítottam az előző nap tapasztalatai alapján, a legtöbb helyhez hasonlóan itt is csak bankkártyával lehet fizetni. A készpénzzel Amszterdamban nem sokra mész – erre is jó figyelni, ha utazást tervezel ide.

Csipetnyi királyi történelem

A Dam téren, vagyis gyakorlatilag a városközpontban található a világ nyolcadik csodája. Legalábbis korábban ennek tartották a holland királyi palota eredetileg városházának készült és használt épületét. Monumentális, lehengerlő látvány, mind kívülről, mind belülről. A márványban gazdag épület aktív használatáról egyébként – mint tapasztaltam – a helyiek általában keveset tudnak, hiszen a holland királyi család központja alapvetően Hágában van. Ennek az épületnek inkább történelmi és építészeti jelentősége volt a holland aranykortól, azaz a XVII. századtól kezdve. Ám, ami ma egyértelműen meghatározza az épület helyiségeinek dizájnját és rendeltetését, az az ünnepek, a nagyobb diplomáciai események, hivatalos fogadások tartása és a magas rangú vendégek elszállásolása. Ebben – és muzeális értékében – ki is merül a palota mai rendeltetése. Az persze kissé groteszk, hogy miután végigjártad az összes szobát, megtekintetted a sok izgalmas szobrot, festményt, és megtudtad, hogy Vilmos Sándor király és Maxima királynő esküvői csókja a Dam térre néző erkélyen csattant el nyilvánosan, a múzeumi túra utolsó pontja nem épp a könnyedség üzenetét hagyja emlékül benned: azt az alagsori helyiséget mutatja be, ahol réges-régen a halálos ítéletekről döntött az igazságügyi bizottság. Tovább árnyalják a fényűző képet a rabszolgaság intézményének hátat fordító, illetve a béke melletti elköteleződést szimbolizáló gyönyörű szobrok is. Ez a hely tehát must have látnivaló Amszterdamban, és tökéletesen illusztrálja a több évszázadot megélt kövek, márványok vegyes hangulatú emlékezetét.*

Back to Black: kávé, cica, hygge, chill

Amszterdam szívében, egy csöndes, magával ragadó utcának ugyancsak autentikus sarki épületében van egy igazán klassz specialty kávézó: a Back to Black. Az ajtón belépve lüktető, pörgő élet fogad bent, stressznek azonban nyoma sincs a baristák viselkedésén. A hollandoktól megszokott kedvességgel fogadnak a pultnál. Fa hajópadló, az egyik gyönyörű tengerkék fal kivételével nude színek, modern, világos enteriőr és az egyik vendég ölében békésen durmoló vörös cirmos cica – a ház macskája. A kávé saját pörkölésű; én egy cortadón keresztül kapom tőle a perui specialty Arabica kávé pompás gyümölcsös ízjegyeit. Bekucorodom a hygge stílusjegyeit viselő tágas ablakban lévő párnás komódra, és itt ücsörögve gyönyörködöm hosszú perceken át az ablak előtti kertecske színes virágcsodáiban.

Hajózásra készülök, kivételesen nem egymagam, hanem egy helyi társasággal. Az idő – legalábbis a hollandok szerint – éppen alkalmas egy hajós kirándulásra. Értsd: az eső lába csak lóg lustán, nem valószínű, hogy munkára fogja magát mára; talán van úgy 15-17 fok, ami komoly koranyári meleg az itteni kontextusban; a szél csak lágyan libbentgeti a hajunkat; így hát mi sem természetesebb, mint hajóra pattani, jéggel hűtött sört bontani és korzózni az Amstel folyó csatornái között. Mielőtt azonban kifagyasztom magam a hajótúrán, betérek Amszterdam Váci utcájába. Nem ruhákkal tervezek felkészülni, bár valószínűleg jobban tettem volna. Ebédelni fogok egy menzán.

La Place: Aliz Menzaországban

A menza számomra – legyen szó iskolai, vagy akár felnőtt élményről – a kulináris élvezetektől nagyon messze áll, híg és leginkább olcsó menüt kínál, abszolút klasszikus nemzeti fogásokkal, semmi újhullámos flancolás; fapados székekkel, kockás vagy fehér, de már foltos abroszokkal, vizesen hagyott, félig átmosott, rongyszagú, agyonhasznált tálcákkal. Nos, az általam meglátogatott holland menza megközelítőleg sem ezzel vár. A La Place egy Hollandiában elterjedt franchise vállalat, amely napi menüket kínál, friss alapanyagokból, részben svédasztalos, részben látványsütéses megoldással – ami a helyi kemencében sütött pizzaszeleteket és paniniket illeti –, rengeteg organikus(nak mondott) termékkel, minőségi kávéval, szemet gyönyörködtető tálalással, elfogadható árakkal. Mintha a menza-mennyországba csöppentem volna.

Gondos válogatást követően, az egyébként leblokkolóan nagy választék feldolgozására tett kísérletem után, rendelek egy bazsalikomos paradicsomlevest, sok tökmaggal, valamint egy tonhalas-sülthagymás focacciát. Feltipegek tálcámmal az emeletre, és döbbenten veszem tudomásul, hogy hatalmas, tágas, modern terek, nagy üveg felületek és ismét rengeteg élő zöld növény kapott itt helyet. Családok, barátok, turisták, egyedül üldögélő emberek esznek körülöttem, és esküszöm, az egyébként is ízletes falatok így még ízesebben hatnak.

Bakers & Roasters

Amint azt Amszterdam kulturális látnivalóinál tapasztaltam, online előre foglalás nélkül nem sokra lehet itt jutni. Nos, ha brunchra vagy hosszabb, nagyobb étkezésre kerülne sor, azzal ugyanez a helyzet. Az előre foglalás helyett azonban egy innovatívabb módszert választott a Bakers&Roasters brunch-kávézó: megjelensz az ajtajukban, fájdalmasan arcul csap a várakozó tömeg nagysága, majd mielőtt keseredettségedben, éhes gyomrodra hallgatva odébb állnál, teszel mégis egy próbát, és mobiloddal a kihelyezett QR kódot beolvasva feliratkozol az aktuális várólistára. És vársz, hogy elhangozzon a neved, ami alapján végre beléphetsz az oly kiváló értékelésekkel büszkélkedő és oly csodásan hangzó ételeket készítő kávézó ajtaján.

Úgy 20 perc telhetett már el, amikor szerencsénkre az előttünk várakozó két feliratkozó valószínűleg reményvesztetten másik kávézót keresett magának, így mi következünk. Gyors ültetés, rendelés után újabb várakozás következik. A nagyon finom, közepes pörkölésű Brazil kávécsoda ugyan megérkezik asztalunkhoz (komolyan ritkán iszom ennyire kiemelkedően kellemes ízjegyeket hordozó kávét), ám a brunch tételekre összesen kb. 40 percet kell várnunk. Erre már a mi kifejezetten türelmes szemöldökünk is felszökik, azonban a felszolgálók ezt azzal igyekeznek – sikerrel – kompenzálni, hogy őszinte, kedves mosoly kíséretében ezerszer is elnézést kérnek a várakozásért. Emellett a végre az asztalunkra kerülő gazdag reggeli lenyűgöz bennünket. A tányérunkon lévő minden egyes étel egyszerűen varázslatos ízekkel és illatokkal kínálja magát nekünk; van itt minden: avokádó, életem legfinomabb gombaraguja, grillezett sajt, puha, szaftosan omlós tojás, házi kovászos kenyér, és ismét palacsinta. Óriási adag juharszirupos-banános palacsinta! A várakozás miatti kényelmetlenségnek már nyoma sincs; legfeljebb hastájékon érzünk némi feszítést, de azt csakis a torkos étvágyunknak köszönhetjük. A végén a megváratásunk miatt hozzánk dobnak még ajándékba egy-egy elviteles kávét abból az isteni brazilból, hogy tényleg jó ízzel távozzunk.

Aznap meglátogatok még egy piacot, és betévedek néhány sajtüzletbe is. Kóstoltatnak mindenhol, ám teli hassal sajnos ezt a sajttúrát képtelen vagyok végig járni. Legközelebb bölcsebben – és éhgyomorra – érkezem majd.

- - -

A cikkben szereplő vendéglátóhelyeken ennyit fizettem:

The Happy Pig – 1 Dutch delight palacsinta + 1 zabtejes cappuccino: 12,4 euro

Back to Black – 1 zabtejes cortado: 3 euro

La Place – 1 bazsalikomos paradicsomleves + 1 kis tál tökmag + 1 tonhalas focaccia + 1 kis üveg víz: 13,9 euro

Bakers&Roasters – 1 hatalmas tál Vege Brekkie + 1 hatalmas tál Navajo Eggs + 1 nagy adag palacsinta + 1 zabtejes cappuccino + 1 Honeybush Feijoa tea: 59,5 euro

*Tejhabos tipp: érdemes gondosan megtervezni az utazásod előtt, hogy mit szeretnél meglátogatni, mert úgy tapasztaltam, hogy a nagy múzeumok – mint a Rijksmuseum, a Van Gogh múzeum és Anna Frank háza – kizárólag online foglalással látogathatók, azaz hiába veszel előre jegyet, szerzel be városi kártyát vagy múzeumi kártyát, a helyedet előre le kell foglalnod az online felületeken. Nekem sajnos 3 nappal az utazás előtt erre már nem volt lehetőségem, mert elfogytak a szabad időpontok.